Bioélelmiszerek – Környezetbarát szemlélet a táplálkozásban
Napjainkban egyre több biotermék jelenik meg az
élelmiszerpiacon, fogyasztásuk azonban hazánkban – bár a tendencia évről évre
növekvő – a nyugat-európaihoz viszonyítva még mindig csekély. Ám mire nézve
jelent garanciát a „bio” elnevezés, és mi számít igazi
bioterméknek?
Azonosító jelek
Egy
bioboltban vagy hipermarketban a valódi biominőség a forgalmazott termék
csomagolásán feltüntetett védjegyről, (pl. Biokultúra, Biokontroll, Soil
Assotiation, Krav, stb.) és az utolsó ellenőrzést végző tanúsító szervezettől
származó jelölésről ismerhető fel. A magyar ökológiai gazdálkodásoknál ezt az
ellenőrzési és tanúsító feladatot a Biokontroll Hungária Kht. vagy a Hungária
Ökogarancia Kft. látja el. A bioélelmiszerek címkéjén ezért mindig keressük az
alábbiakat:
- az ellenőrző szervezet
nevét (Biokontroll Hungária Kht. vagy Hungária Ökogarancia
Kft.)
- az ellenőrző szervezet kódszámát (HU-ÖKO-01 vagy
HU-ÖKO-02)
- a következő mondatot: „Ellenőrzött ökológiai
gazdálkodásból származó termék”
- a termék megnevezésében az
„ökológiai” vagy „biológiai”, szóösszetételben pedig az „öko” vagy „bio”
kifejezéseket (pl. biokenyér)
(Az EU-s
országokból származó biotermékeken az adott ország nyelvén kifejezett „bio”,
„öko” feliratok mellett gyakran találkozhatunk még az „eko”, vagy „organic”
kifejezésekkel is. Ezeknél az import termékeknél is fel kell azonban tüntetni a
gyártás helyszínén ellenőrzést végző szervezet nevét és kódszámát.)
Mindez
együttesen igazolja, hogy az adott élelmiszer termesztési és termelési
folyamatait – beleértve a feldolgozást, forgalmazást és az importálást is –
ellenőrizték, és azok megfelelnek a hazai és nemzetközi előírásoknak.
Van azonban
egy másik lényeges tájékozódási pont is, amely alapján elsősorban a kereskedők,
illetve az ökopiacokon vásárlók győződhetnek meg az áruk hiteles eredetéről. A
biotermékként forgalmazott élelmiszereknek ugyanis rendelkeznie kell érvényes
termékkísérő bizonylatokkal (Tanúsítvány, Nyilvántartásba vételi igazolás) is,
melyet az ellenőrző és tanúsító szervezet állít ki részükre.
Az
ökopiacokon – a bolti forgalmazástól eltérően – a termelőnek ezekkel a hivatalos
iratokkal kell igazolnia a terméket a vásárlók felé, így magán az élelmiszeren
már nem kell külön megjeleníteni a védjegyet és a hitelesítő szöveget.
Fontos
megemlíteni, hogy az élelmiszerek reklámozására gyakran alkalmazott, pozitív
tartalmat sugalló jelzők, mint pl. a reform, a natúr, vagy az alternatív
önmagukban nem jelölnek bioterméket, viszont könnyen befolyásolhatják,
vásárlásra csábíthatják a bizonytalan fogyasztót.
Szigorúan ellenőrzött folyamatok
Ahhoz, hogy
egy termelő átálljon a hagyományos termelési módszerekről a biológiai
gazdálkodásra, 2-3 évet ír elő számára a nemzetközi szabályzat. Ez idő alatt is
ellenőrzik, hogy betartja-e a kötelező előírásokat. Amennyiben sikeres az
átállási folyamat, növények esetében 1 év után már forgalmazhatja termékeit az
alábbi jelöléssel:
„ökológai
gazdálkodásra történő átállás időszakában készült termék”.
Az
állatállománynál az átállási időszak 1,5 - 12 hónapig eltarthat. Az átállásból
származó állati termékek azonban még külön jelöléssel sem hozhatók
forgalomba.
Környezetkímélő szemlélet
Az ökológiai
gazdálkodásról legelőször talán a vegyszermentesség jut eszébe mindenkinek, ha
viszont részleteiben megismerjük, mi áll a kifejezés mögött, rájövünk, hogy
ennél sokkal összetettebb rendszerről van szó. A biogazdálkodással foglalkozók
alapelvnek tekintik, hogy úgy termesztenek növényeket és tenyésztenek állatokat,
hogy az harmonizáljon a hely adottságaival (talaj, klíma, vízforrás, természetes
növény- és állatvilág, stb.), és ezzel a lehető legkevésbé avatkozzanak be az
ökoszisztémába. Nem használnak fel génmanipulált szervezeteket és azok
származékait sem, valamint ionizáló sugárzást sem alkalmaznak. Így azonban a
termékek – az alacsonyabb hozam mellett – magasabb költséggel állíthatók csak
elő. Különösen nagy gondot fordítanak a megelőzésre is. Nézzük meg, hogy miként.
„Növényi társkereső”
Szamóca
hagymával, zellerzöld káposztával, bazsalikom uborkával, és még folytathatnánk a
felsorolást. Mindezek első hallásra furcsa salátarecepteknek tűnnek, de
valójában az ökológiai gazdálkodás vegyes ültetéseinek kiragadott példái. Vannak
ugyanis növények, amelyek bizonyos növényfajtákkal társítva távol tartják a
kártevőket, és jó hatással vannak egymás fejlődésére. Ennek azonban az
ellenkezője is megfigyelhető: pl. a bab hagymával, a vöröskáposzta
paradicsommal, a petrezselyem fejes salátával „barátságtalan párost” alkotnak,
ezért nem ültethetők egymás közelébe. Számos ehhez hasonló finom kapcsolat
figyelhető meg az élővilágban, amit egy biogazdálkodással foglalkozónak szem
előtt kell tartania. Következzék most ezek közül néhány jellemző, általános
szempont:
- a kiegyenlített fejlődés biztosítása az
őshonos, ellenállóbb növény- és állatfajták kiválasztása révén vegyes
növényültetéssel
- a takarmány lehetőség szerinti helyi termelése
- az
állatlétszám megtervezésénél a hely eltartó képességének figyelembe vétele
-
természetes hatóanyagok (pl. zsurló-, csalán-, stb. főzet) illetve egyéb
megoldások (pl. szín- és illatcsapdák, talajtakarás) alkalmazása a
növényvédelemben, s ezzel a talaj- és a felszín alatti vizek védelmének
elősegítése
- az állatbetegségek szelíd gyógymóddal való kezelésének
(akupunktúra, homeopátia, gyógynövények) előtérbe helyezése, állatjóléti
előírások betartása (megfelelő természetes fény, szellőztetés, stb. biztosítása)
- az energiafelhasználás mérséklése a helyi, természetes energiaforrások
kihasználásával
- a talaj termőképességének, a szerves anyagok körforgásának
biztosítása a talajban a termények révén „kivett” tápanyagok visszajuttatásával
(komposztálással), vetésforgóval
- a feldolgozás során csak a szabályzásban
engedélyezett ártalmatlan adalék- és segédanyagok (pl. tejsav, almasav,
citromsav, oxigén) alkalmazása
A
biogazdálkodás főbb vonalainak bemutatása után most vegyük szemügyre
táplálkozástudományi szempontból is a biotermékeket.
Merre
billen a mérleg nyelve?
A
szakirodalmi adatok alapján egyelőre még nyitva marad a kérdés, hogy az
egészségi állapotot mennyire befolyásolja a bioélelmiszerek rendszeres
fogyasztása. A legtöbb tanulmány ugyanis nem talált szignifikáns
tápanyagkülönbséget a bioélelmiszerek és a hagyományosan termelt élelmiszerek
között. Különböző zöldségek és gyümölcsök C-vitamin tartalmát vizsgálva 13
tanulmányból 7 az organikus termékeknél mutatott ki magasabb vitaminszintet, míg
6 tanulmány esetében nem volt igazolható eltérés. Az összehasonlítást nehezíti,
hogy az organikus zöldségek és gyümölcsök lassúbb érési idejűek, és alacsonyabb
víztartalmúak (ebből adódóan hosszabb ideig eltarthatók), mint a hagyományosan
termesztettek. Mindezek alapján leszűrhető, hogy a legtöbb ember számára a
tápanyagbevitel növelésének még mindig összességében a több zöldség és gyümölcs
fogyasztása a megbízhatóbb módja.
Vannak azonban olyan
állapotok, betegségek, amikor mindenképpen előtérbe kerülhet a bioélelmiszerek
fogyasztása: mesterséges adalékanyagokkal szembeni érzékenység vagy allergia
esetén, illetve legyengült védekezőrendszer (pl. daganatos megbetegedések)
mellett. A bioélelmiszerek vásárlói között szép számban vannak várandós és
kisgyermekes anyukák is, akik szeretnék garantáltan vegyszer-,
gyógyszermaradvány-, és mesterséges adalékanyag-mentesen termelt élelmiszerekkel
ellátni családjukat.
Biotermékek
fogyasztásakor is fontos azonban szem előtt tartani a mértékletességet, hiszen a
túlzott mennyiségben fogyasztott energiadús ökoélelmiszerek éppúgy elhízáshoz és
egészségkárosodáshoz vezethetnek, mint a hagyományos termékek.
Ezen kívül
nem árt tudni, hogy biotermelésnél sem lehet teljesen kizárni a környezetből
(levegőből, csapadékból) érkező szennyeződéseket. Az ökotermékek tanúsítása
ezért nem végtermék-, hanem folyamatcentrikus, vagyis azt tudják szavatolni,
hogy a termékelőállítás folyamata során nem kerülnek további veszélyes anyagok
az élelmiszerekbe.
Az
egészségmegőrzés mellett többeknél környezetvédelmi és világnézeti szempontok is
közrejátszanak abban, hogy vásárlásuk során a biotermékeket részesítik előnyben.
Tanulságos azonban összevetni, hogy a közeli gazdaság hagyományosan termelt
élelmiszerének előállítása, vagy a távolabbi területekről ideszállított
bioélelmiszerek árusítása ró-e nagyobb terhet környezetünkre. A számítások
szerint ugyanis az, hogy 1 kcal energiatartalmú étel a tányérunkra kerül, az
előállítás és a szállítás miatt akár 7-10 kcal-nak megfelelő fosszilis
energiahordozó (szén, kőolaj, földgáz) felhasználását is igényelheti. Ez egy 400
kcal energiatartalmú reggelinél 2800-4000 kcal-t jelent.
Újabb
út: Az intergrált termékek
Az intenzív
termesztésnél, ahol nagy területeken termesztenek egy-egy fajta növényt, sok
esetben a biotermesztés kockázatát (pl. hogy évenként változó a termények
hozama) nem tudják vállalni, viszont hosszabb távon már a hagyományos
növényvédelem fenntartása sem célravezető. Ilyenkor megoldásként kínálkozik az
ún. integrált termesztésre való áttérés. Ennek lényege egy olyan átfogó kémiai,
fizikai, biológiai és technológiai növényvédelem, amelynek keretén belül
alkalmaznak ugyan pl. növényvédő szereket és műtrágyát is, de igyekeznek a
kémiai hatóanyagok felhasználását a legkisebb mértékig csökkenteni. Az ilyen
módon előállított, garantáltan környezetkímélő eljárással készült, ún. integrált
termékek még sokak számára ismeretlenek Magyarországon, de Európában már egyre
több helyen elterjedtek. Emblémájuk holland termékeken a lepke, a tiroli almán a
katicabogár, a spanyol területeken leggyakrabban a méhecske, hazánkban pedig a
két fátyolka által tartott paprika.
Láthatjuk,
hogy a választási alternatívák sora egyre bővül, és azzal, hogy mely termékeket
részesítjük előnyben, mi, fogyasztók is hatással lehetünk a fejlődés irányára.
Éljünk a lehetőségeinkkel! Ha módunkban áll, elsősorban olyan élelmiszerek
mellett döntsünk, amelyek alacsonyabb feldolgozottságúak, és előállításuk során
minél kisebb vegyianyag-felhasználásnak voltak kitéve, hiszen ezzel nemcsak
egészségünket, hanem egyben környezetünk védelmét is szolgálhatjuk. (Forrás:
Táplálkozás és Tudomány hírlevél)
