Testkontrolldiéta a szakember szemével
Tények és
"hiedelmek"
A testkontrolldiétát (Fit for Life) hazánkban több
könyv ismerteti, ezek egyike Harvey Diamond, Marilyn Diamond: Testkontroll 2
(Agykontroll Kiadó, Budapest, 1992) címmel jelent meg. A diéta alapelvei közé
tartozik, hogy a nap folyamán délelőtt csak gyümölcs és zöldség, délután állati
eredetű (kis mennyiségben) és nagy szénhidráttartalmú növényi élelmiszer is
fogyasztható, de csak külön étkezés keretében. A tej és tejtermék fogyasztását
nem ajánlja. A diéta alkalmazása számos hátrányos következménnyel járhat: a
kívánatosnál csekélyebb cink-, D-vitamin- és B12-vitamin-fogyasztásra vezet,
valószínűleg hiányos fehérjefogyasztás mellett, mivel alacsony szintű
húsfogyasztást, valamint a tej, tejtermékek teljes mellőzését ajánlja. Ugyancsak
csekély lehet a riboflavin- és tiaminfelvétel. A tej és tejtermékek kiiktatása
hátrányos a kalciumfelvétel csökkenése miatt, valamint különösen káros
következménnyel járhat, hogy a szerzők a gyermekek étkezéséből is száműzik a
fogyasztásukat.
A
testkontrolldiéta Harvey és Marilyn Diamond(3) nevéhez fűződik, akiknek több
könyve jelent meg hazánkban is. Harvey Diamond az Amerikai Egészségtudományi
Főiskola nevű, hivatalosan el nem ismert főiskolán végzett élelmezéstudományi
tanulmányokat.
Diétájuk lényege dióhéjban: délelőtt csak
gyümölcsöt vagy gyümölcslevet szabad fogyasztani, ebédre gyümölcsöt, salátát és
zöldséget, vacsorára a zöldséggel együtt valamilyen keményítőtartalmú vagy
állati eredetű élelmiszert, vacsora után legalább három órával pedig gyümölcsöt.
Két-három naponként az ebéd is csak gyümölcsből álljon. Olajos magvak, tészta,
kenyér, gabonamagvak megengedhetők ebédre vagy vacsorára, de tejtermékek - a vaj
kivételével - nem fogyaszthatók. A hús fogyasztása megengedett, de a szerzők nem
részesítik előnyben.
A diéta egy "természetes higiénia" elnevezésű módszeren
alapszik. Egyik alapja az az elv, hogy a szervezet a napszakok szerint egymástól
elkülönült időszakaszokban működik. Eszerint (Are Waerland alapján, 1940-es
évek) a szervezet "táplálékot felvevő időszaka" 12-20 óra, a "beépülési időszak"
20-04 óra, a "kiválasztás időszaka" 04-12 óra közé esik(3). A szerzők erre
alapozzák azt az elméletet, amely szerint a délelőtti "kiválasztási időszakot"
nem ajánlatos megzavarni nagyobb táplálékfelvétellel. A könyvben többször
hangoztatott másik elméleti alapelvként kezelt állítás: az emésztés minden egyéb
életműködésnél több energiát fogyaszt. Ebbe a minden egyéb életműködésbe
beletartozik a fizikai mozgás, akár a sporttevékenység is. Épp emiatt
javasolják, hogy a délelőtti "kiválasztási időszak" alatt csak friss gyümölcsöt,
gyümölcslevet szabad fogyasztani (mondván: ennek lebontása nem fogyaszt
energiát). Valójában a szerzők állítása nem igaz: a specifikus dinámiás hatás
energiafelhasználása bármilyen egyéb aktivitáshoz mérten csekély. A felszívódási
és anyagcsere-folyamatok alatti veszteség az energiaszükséglet kb. 13%-a
(1).
A
diétás ajánlás alapvető pillére az "ételek társításának" elve is. A
szerzők szerint egyidejűleg nagy szénhidráttartalmú növényi, illetve nagy
fehérjetartalmú állati táplálék nem fogyasztható. Állításuk szerint az együtt
fogyasztott élelmiszer-féleségek (pl. hús + nagy keményítőtartalmú köret,
kenyér) nem emésztődnek meg, hanem a gyomor sósavát semlegesítve rothadásnak
indulnak. Ugyancsak ez a véleményük a főtt, tartósított gyümölcs, lekvár és
gyümölcslé vonatkozásában; ezek szerintük a friss gyümölccsel szemben szintén
erjedésnek indulnak a gyomorban. Ezzel szemben együtt fogyaszthatók külön-külön
a húsfélék és a tésztafélék is a zöldségekkel.
További alapelvük, hogy mivel
az emberi szervezet kétharmada víz, 70%-ban vízből (gyümölcsből és zöldségből)
és 30%-ban koncentrált élelmiszerből (lényegében gyümölcs és zöldség kivételével
minden más ételből) kell állnia a megfelelő étrendnek.
Egészségkárosodást
idézhet elő az a tanácsuk, amely szerint az ember számára egyedül javasolható
ivóvíz a desztillált víz. Véleményük szerint minden egyéb ásványi és egyéb
anyag, amely a csapvízben található, káros hatású. Erős vagy kevésbé erős,
mérgező szervetlen ásványként említik többek között a nátriumot, a kalciumot, a
magnéziumot és a fluort. Állításuk szerint az emberi szervezet képtelen a
szervetlen ásványi anyagok felvételére. A fluornak a fogszuvasodást megelőző
hatását tagadják, sőt, az ellenkezőjét állítják; a preventív hatást szerintük
csak a mérgező melléktermékeiktől megszabadulni vágyó ipari vállalatok
terjesztették el a köztudatban.
A
szakirodalmi adatok Diamond állításainak ellenkezőjét mutatják. A kevés ásványi
anyagot tartalmazó lágy vizek fogyasztásával kapcsolatosan számos hátrányos
következményt írtak le: pl. megnövekedett az agyi történések aránya(5), számos
vizsgálat szerint a koronáriabetegség miatti halálozás és az ivóvíz keménysége
között negatív korreláció mutatkozott(9, 8). A daganatos betegségek - pl.
végbél-, nyelőcső-, hasnyálmirigy-, vastagbél- és gyomorrák - halálozása és az
ivóvíz keménysége között szintén negatív korrelációt találtak(10-14). Az ivóvíz,
a keménységétől és a táplálkozási szokásoktól függően, a napi kalciumfelvétel
30%-át is fedezheti(2).
Az említett
diéta kidolgozói egy élelmiszercsoport fogyasztását kifejezetten ellenzik: a
tejét és tejtermékekét. A legfőbb érvük az, hogy az embernek nem természetes
táplálékai. Állításuk szerint az emberiség 98%-a szenved laktózintoleranciában,
a tej másik fontos összetevőjéről, a kazeinről pedig azt állítják, hogy az ember
számára emészthetetlen. További érvük szerint a pasztörizált tej különösen nem
ajánlott: a pasztörizálás hőmérsékletén "minden élő anyag elhal" (55 Celsius-fok
felett az enzimek is), így a tej "halott táplálékká válik", márpedig "halott
étel nem adhat életet". A pasztörizált tej íze szerintük kellemetlen, s csak azt
a célt szolgálja, hogy az ipar hőkezeléssel álcázott romlott tejet
forgalmazhasson, amelynek a fogyasztása hosszú távon idült betegségek
kialakulására vezet(3).
A szerzők szerint halálesetek, fertőzések írhatók a
pasztörizált tej számlájára. A tej Salmonella-mentesítését viszont feleslegesnek
tartják, bagatellizálva e baktérium szerepét: "A Salmonella nem valami
különleges dolog, szinte mindenhol jelen van körülöttünk (...), a legtöbb
ételben is"(3).
A tej és a tejtermék kalciumforrást illető szerepét szintén
tagadják. A tej nem jó kalciumforrás, mondván: az ember csak növényi eredetű
kalciumot képes hasznosítani (ásványi eredetűt sem). Így legjobb
kalciumforrásoknak a leveles és egyéb zöldségeket, a nyers csonthéjasokat, a
magokat, a gabonát, a friss és aszalt gyümölcsöket tartják, hiszen szerintük
mindezek fedezik a kalciumigényt. Nem foglalkoznak azzal az ismert ténnyel, hogy
a növények oxaláttartalma a kalciumfelszívódást gátolja. A szerzők állításával
ellentétben a friss gyümölcsök igen szerény kalciumforrások, a zöldségek közül
is csak néhány tartalmaz nagyobb arányban kalciumot. Állításukkal odáig mennek,
hogy a tejet és a tejtermékeket tartják a csontritkulás legfőbb okának. Elméleti
eszmefuttatásuk szerint a "magas kalciumszint elnyomja a kalciumforgalmat
szabályozó enzim termelődését is, így abból kevesebb lesz jelen a keringésben,
vagyis a kalciumtöbblettől egyenesen romlik a kalcium-anyagcsere hatékonysága,
kalciumszegény étrend mellett viszont javul"(3). Ez a megállapítás nem fogadható
el. A kalcium kisebb napi felvétel esetén aktív transzporttal jut a
bélhámsejtbe, majd a szérumba. Ez a mechanizmus napi 10 mmol kalcium
felszívódásakor (kb. 2 g/nap kalciumfogyasztáskor) telítődik. Nagyobb
kalciumfelvétel esetén egy másik, paracelluláris felszívódási mód is megindul,
amely minden további 100 mg kalcium esetén 30 mg kalcium felszívódását
eredményezi(4).
Elméletüket azzal is alátámasztani vélik, hogy felsorolják a
csontritkulás bizonyos valós rizikótényezőit, így a dohányzást, az alkohol, a
koffein és a szénsavas üdítők fogyasztását, a túlzott sófelvételt, a
mozgásszegény életmódot és a napfényhiányt. Állításuk szerint mindezek mellett a
kalciumfelvételnek jelentéktelen szerepe van. Legfőbb rizikótényezőként a hús
fogyasztását említik.
Különlegesen
veszélyes szerintük a gyermekek számára tiltott tej és tejtermékek fogyasztása,
amelyeket felelőssé tesznek a gyermekkori légúti fertőzésekért, mert hatásukra
"felszaporodik a nyálka a légutakban". A kísérletes vizsgálatok azonban nem
találtak összefüggést a tej- vagy tejtermékfogyasztás és a légúti nyáktermelés
fokozódása között (6, 7).
Érdekes módon a tejtermékek közül egyedül a vaj
fogyasztását ajánlják; az alacsony kalciumfogyasztáshoz aterogén kockázati
tényezőt társítanak. A margarin ellen az a legfőbb kifogásuk, hogy mesterséges
termék, s kijelentik: "ugyanannyi koleszterint tartalmaz, mint a vaj", holott ez
- lévén a margarin növényi eredetű anyag - természetesen nem igaz.
A
testkontrolldiéta napi étrendje tehát zömmel gyümölcsökből és zöldségekből áll.
A két szerző elvének egyik alapgondolata: "Az emberi test a számára szükséges
tápanyagokat vagy saját maga állítja elő, vagy a növények birodalmából tudja
beszerezni. Más szóval, ami nincs meg a zöldségben, gyümölcsben, csírában,
gabonában, olajos magvakban, arra nincs igazán szüksége"(3).
A
diéta alapelve, a növényi és állati élelmiszerek elkülönített fogyasztása
kifejezetten hátrányosan hat a tápanyagok felszívódására. A komplettáló
hatás miatt különböző fehérjeforrások együtt fogyasztásakor a fehérjekeverékek
tápértéke nagyobb, mint a legértékesebb egyedi fehérjeforrásoké.
Az
élelmiszer-kombinálás elve ellentmond önmagának is. Ha az élelmiszerek olyan
nagy hányada volna emészthetetlen, mint ahogy a szerzők állítják, nem
testtömeg-növekedésre kellene vezetniük (ezt a szerzők szintén kijelentik),
hanem energiavesztésre.
Összességében elmondható, hogy a testkontrolldiéta
módszere a kívánatosnál csekélyebb cink-, D-vitamin- és B12-vitamin-fogyasztásra
vezet, valószínűleg hiányos fehérjefogyasztással egyidejűleg, mivel kevés hús
fogyasztását ajánlja, míg a tej és a tejtermékek mellőzését írja elő. Ugyancsak
csekély lehet a riboflavin- és a tiaminfelvétel is. A tej és tejtermékek
kiiktatása hátrányos a kalciumfelvétel csökkenése miatt, s különösen elítélendő,
hogy a szerzők a gyermekek étkezéséből is száműzik a fogyasztásukat.
A
testkontrolldiéta módszerével valóban elérhető fogyás, mert a kis
energiatartalmú gyümölcsök és zöldségek fogyasztására helyezi a súlyt. Az étrend
betartása esetén a napi kalóriafelvétel 30-50%-kal is csökkenhet, de az említett
számos hátrányos következmény miatt a fogyókúrázók számára sem megfelelő
módszer.
A divatos
diétás rendszereket ismertető könyvek egy részének vannak olyan vonásaik,
amelyek a Diamond házaspár művében(3) is megtalálhatók. Az ajánlások alapja
nemegyszer olyan diétás rendszer, amelynek alapelveit több évtizeddel az adott
könyv megjelenése előtt állapították meg, mégpedig tudományos alapok nélkül. Így
a diéta alapja legfőképp ideológiai. Ezt bizonyos fogalmak ismétlődő
hangoztatása is mutatja, pl. a "holt étel" elnevezés az állati, illetve az
"eleven étel" a növényi élelmiszerekre vonatkozóan. A szerzők azonban
megkísérlik "tudományosan igazolni" módszerüket. Ennek megfelelően kiragadott
tudományos részigazságokat sorakoztatnak írásaikban, azonban csak a saját
ideológiájukat támogató adatokat veszik figyelembe, az annak ellentmondókat vagy
elhallgatják, vagy valótlannak bélyegzik, s a gyökeres ellentétét állítják.
Gyakori érvük szerint a módszerük annyira új, hogy a tudományos élet még nem
fogadta el az "igazságát". Elveiket nemegyszer egy-egy légből kapott
közbevetéssel, mondattal bizonyítani vélik, pl. a módszerük "emberek
százezreinél bevált". Más esetben kiragadott egyedi eseteket hoznak fel, amikor
is az egyéb egészségügyi-életmódbeli tényezőket nem vizsgálták, s egyediségüknél
fogva különben sem nevezhetők általánosan érvényesnek. Mindemellett számos
szakmai hiba, tévedés, durva egyszerűsítés szerepel az elméleti fejtegetésekben.
Nem utolsósorban a könyv jellegzetes stílusa "érdemel említést": sértődöttség,
sárdobálás a nekik nem tetsző tudományos berkek irányába, vaskalapossággal,
nemegyszer tudatos valótlanságállítással vádolva azokat, miáltal a szerzők
mintegy "el nem ismert prófétákként" állítják be magukat.
Irodalom
1 Bíró, Gy.: Az éhezéstől az elhízásig.
Medicina, 1987.
2 Csanády, M., Klopp, G.-né: Az ásványvízfogyasztásról.
Budapesti Közegészségügy, 2000/1.
3 Diamond, H., Diamond, M.: Testkontroll 2.
Agykontroll Kiadó, Budapest, 1992.
4 Lakatos, P. (szerk.): A
kalcium-háztartás és a csontszövet anyagcsere-betegségei. 1999.
5 Perry, H.
M., Roccella, E. J: Conference report on stroke mortality in the southeastern
United States. Hypertension, 31, 1206-1215, 1998.
6 Pinnock, C. B., Graham,
N. M., Mylvaganam, A., Douglas, R. M.: Relationship between milk intake and
mucus production in adult volunteers challenged with rhinovirus-2. Am. Rev.
Respir. Dis., 141, 352-356, 1990.
7 Pinnock, C. B., Arney, W. K.: The
milk-mucus belief: sensory analysis comparing cow�s milk and a soy placebo.
Appetite, 20, 61-70, 1993.
8 Pocock, S. J., Shaper, A. G., Packham, R. F.:
Studies of water quality and cardiovascular disease in the United Kingdom. Sci.
Total Environ., 18, 25-34, 1981.
9 Yang, C. Y., Chiu, J. F., Chiu, H. F.,
Wang, T. N., Lee, C. H., Ko, Y. C.: Relationship between water hardness and
coronary mortality in Taiwan. J. Toxicol. Environ. Health, 49, 1-9, 1996.
10
Yang, C. Y., Chiu, H. F., Chiu, J. F., Cheng, M. F., Kao, W. Y.: Gastric cancer
mortality and drinking water qualities in Taiwan. Arch. Environ. Contam.
Toxicol., 33, 336-340, 1997.
11 Yang, C. Y., Hung, C. F.: Colon cancer
mortality and total hardness levels in Taiwan�s drinking water. Arch, Environ.
Contam. Toxicol., 35, 148-151, 1998.
12 Yang, C. Y., Chiu, H. F., Cheng, M.
F., Tsai, S. S., Hung, C. F., Tseng, Y. T.: Pancreatic cancer mortality and
total hardness levels in Taiwan�s drinking water. J. Toxicol. Environ. Health A,
56, 361-369, 1999.
13 Yang, C. Y., Tsai, S. S., Lai, T. C., Hung, C. F.,
Chiu, H. F.: Rectal cancer mortality and total hardness levels in Taiwan�s
drinking water. Environ. Res., 80, 311-316, 1999.
14 Yang, C. Y., Chiu, H.
F., Cheng, M. F., Tsai, S. S., Hung, C. F., Lin, M. C.: Esophageal cancer
mortality and total hardness levels in Taiwan�s water. Environ. Res., 81,
302-308, 1999.
Dr. Sajtos János
orvos
"Fodor József" Országos Közegészségügyi Központ
Országos Élelmezés- és Táplálkozás-egészségügyi
Intézete
Néptáplálkozási és Gyógyélelmezési Osztály
