A CSIRO-étrend a dietetikus nagyítója
alatt
Az ausztrál Commonwealth Scientific and Industrial Research
Organisation (Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutatószervezet) diétája az
intézmény angol elnevezésének kezdőbetűi alapján kapta népszerű nevét: CSIRO,
amely teljes wellness étrend. Első „látásra” azt gondolhatjuk, hogy ez a
táplálkozási szakemberek által kidolgozott, kiegyensúlyozott, növelt fehérje- és
kontrollált zsírtartalmú, rostban gazdag étrend a dietetikusok álma. Vagy lehet,
hogy mégsem?
A
diétáról röviden
A
CSIRO-étrend tulajdonképpen egy nagy fehérjetartalmú (hiszen különösen fontos
szerepet szán a vörös húsok fogyasztásának) és kis zsírtartalmú étrend, amelynek
korlátozott, azaz kicsi a szénhidráttartalma. Alapelgondolása szerint az
energiafelvétel viszonylag csekély, kb. 1300 kcal (5500 kJ) naponta. Az étrend
114 g/nap (36 E%) szénhidrátot ír elő, amely több az Atkins-diétabeli
szénhidrátnál (20–60 g), de kevesebb az átlagos ausztrál étrendben található
250–300 g szénhidrát felénél. A diéta 40 g zsírt (28 E%) és 102 g (32 E%)
fehérjét ír elő naponta, s megelégszik az ajánlott 31 g/nap rosttal (1). Az 1.
táblázatban a CSIRO-étrend makrotápanyag-összetétele van összehasonlítva a hazai
felnőtt lakosság számára készült táplálkozási ajánlással, míg a 2. táblázatban a
különböző ételcsoportok napi adagjai láthatók az ajánlás tükrében. Jól
érzékelhető, hogy a CSIRO-diéta a magasabb fehérjeszint elérése végett húsra
cseréli a kenyér- és gabonafélékből származó szénhidrátok egy részét.
Az 1300 kcal
energiatartalmú alapétrend legalább 200 g sovány, vörös hús fogyasztását ajánlja
ebédre, és 100 g más sovány állati fehérje (hal, csirke vagy tojás) fogyasztását
vacsorára. Engedélyez három teáskanálnyi zsírt vagy olajat is naponta. Aktívabb
egyének számára az 1900 kcal (8000 kJ) energiatartalmú diéta az ebédhez hozzáad
még 100 g húst, egy extra adag gyümölcsöt és tejterméket, s kevés többletolajat,
illetve engedélyez napi egy „bűnözést”. Dr. Gill szerint a tápanyagokra
vonatkozó ajánlások megalapozottaknak tekinthetők, de távol állnak a misztikus
csodadiétától (2).
1. táblázat Makrotápanyag-összetétel (1,
3)
|
|
Zsír
(%) |
Fehérje
(%) |
Szénhidrát
(%) |
Alkohol
(%) |
|
A hazai egészséges étkezés
ajánlása |
<30 |
0,8 g/ttkg
megfelel kb.
12–15%-nak |
55–60 |
<5 |
|
CSIRO-étrend |
28 |
33 |
36 |
3 |
2. táblázat Különböző ételcsoportok napi
adagjai arányaikban
|
|
Kenyér, gabonaféle |
Zöldség |
Gyümölcs |
Tej,
tejtermék |
Hús,
húskész. |
|
Egészséges étkezés
ajánlása |
5 |
4-5 |
2-3 |
2 |
1 |
|
CSIRO-étrend |
3 |
4-5 |
2 |
2 |
3 |
A
CSIRO-diéta karrierje
A CSIRO
kutatói által kifejlesztett fogyókúraprogramról szóló könyv májusban jelent meg
Ausztráliában, s rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert, de máris vitatja
néhány táplálkozástudományi szakértő a CSIRO Total Wellbeing Diet étrendjét,
mivel szerintük tudományosan nem eléggé megalapozott, s egyelőre túlságosan is
feltételezésekre épít (2).
„Az alapelképzelés a szénhidrátok és a zsírok
csökkentése, s a fehérjéknek az étrend középpontjába helyezése úgy, hogy a
mennyiségüket kissé növeltük” – fejtette ki az új fogyókúra egyik szerzője, dr.
Peter Clifton, a CSIRO Human Nutrition részlegének kutatási igazgatója. Az
American Journal of Clinical Nutrition című folyóiratban megjelent egyik
tanulmány (4) arról számol be, hogy a CSIRO-étrenden tizenkét héten át élő nők
(n = 100, kor: 49 ± 9 év, kiindulási BMI-érték 32 ± 6) kb. hét kilogrammot (7,3
± 0,3 kg) fogytak.
Dr. Rosemary
Stanton táplálkozástudományi szakértő szerint a kutatás eredménye arra is
rávilágít, hogy egy nagy szénhidráttartalmú, ún. hagyományos étrend követői
ugyanennyit fogynak, fogyhatnak. „Mi mégis meg vagyunk győződve arról, hogy a
testtömegcsökkentéshez a CSIRO nagy hústartalmú étrendjén kell élni, amelyet a –
tanulmányt anyagilag támogató – húsipar szorgalmazott” – fejtette ki Stanton,
majd így folytatta: „Az eredmények arra ösztönöznek, hogy csak a fehérjékkel és
a szénhidrátokkal foglalkozzunk, tehát inkább tápanyagokkal, mint magával az
étellel.”
Sikeresebb, mint más
fogyókúrák?
Stanton
szerint a már idézett tanulmány nem eléggé átfogó, s a benne levő diéta
időtartama túl rövid (nyolc, illetve tizenkét hét) ahhoz, hogy nagy és átütő
ereje legyen. „Tudományosan csak azt mutatták ki, hogy ez az étrend bizonyos
testtömegcsökkenést eredményez, de csak rövid távon” – állítja Stanton. „Kicsi
volt a részt vevő elhízott (kiindulási testtömeg: 87 ± 12 kg) nők száma, s rövid
ideig tartották be a diétát. Amire kíváncsiak vagyunk, azok a hosszú távú
eredmények.”
Egy másik felmérés során ötven elhízott nőn próbálták ki a
CSIRO-étrendet, s egy szintén ötven elhízott nőből álló, nagyobb
szénhidráttartalmú étrenden élő csoporttal hasonlították össze a tizenkét hét
alatt kapott eredményeket. Mindkét étrend 1340 kcal (5600 kJ) energiát
tartalmazott.
A CSIRO-étrenddel jobb eredményeket értek el a nők, mint néhány
nő a hagyományossal, míg a többieknél ez az állítás nem igaz. Tizenkét hét
elteltével a nagyobb trigliceridszintű nők nagyobb testtömeget és több testzsírt
adtak le hasuk környékéről, mint a normális trigliceridszintű nők. Az utóbbiak
ugyanakkora testtömegtől szabadultak meg mindkét diéta esetében.
Ez azt
mutatja, hogy a CSIRO-étrend valószínűleg nem jár jobb eredményekkel, mint egy
„hagyományos” fogyókúra egészséges emberek esetében, azonban rövid távú
előnyöket nyújthat azoknak az elhízott nőknek, akiknél szívinfarktus kockázata
áll fenn. Azoknál, akik kevés sikert értek el a nagy szénhidráttartalmú
diétával, vagy azoknál, akik kevés fehérjét fogyasztanak, várhatóan jobb
eredmények érhetők el több fehérje fogyasztásával.
Azt is figyelembe kell
venni azonban: a páciensek nemritkán nincsenek tudatában annak, hogy nagyobb
fehérjetartalmú étrenden élnek, így az ő esetükben az várható, hogy ilyen diéta
esetén „kevesebbet” fognak fogyni.
Hosszú távú
eredményesség – az elért testtömeg szinten tartása
Egy másik
CSIRO-tanulmányban (5) a kutatók huszonkét elhízott, fogyókúrázó személyt
hasonlítottak össze huszonegy másik, nagyobb szénhidráttartalmú étrenden élő
pácienssel hatvannyolc hétig(!) annak érdekében, hogy a hosszú távú eredményt
becsülni tudják. Mindkét étrend ugyanannyi energiát tartalmazott. A részvevők
kéthetente konzultáltak dietetikussal a diétájukat illetően az első tizenhat hét
során. A következő évben nem kaptak semmilyen étrendre vonatkozó tanácsot, csak
azt, hogy továbbra is folytassák a diétát. Testtömegüket, testösszetételüket és
az étrend betartását háromhavonta ellenőrizték.
Az étrend összetételétől
függetlenül tizenhat hét után ugyanannyi volt (kb. 8,5 kg) a testtömeg- és
zsírveszteség. Konzultáció nélkül mindkét csoport tagjai visszanyerték a leadott
testtömeg nagyobbik részét a következő egy évben, tehát a CSIRO-diéta hosszú
távon nem volt eredményesebb, mint bármilyen más, rövid távon sikerrel
kecsegtető étrend. A felmérésben részt vevő személyek testtömege mindkét
csoportban 3,5%-kal volt kisebb, mint amikor elkezdték a diétát.
Ebben a
tanulmányban az az érdekesebb, hogy miképp változott az étrend összetétele
megfigyelés nélkül. Az étrend korlátozási szakaszában több fehérjét felvevő
csoport azt állította, hogy az energia 29%-át fehérjéből fedezte. A megfigyelés
három hónapja után a fehérjefelvétel 21%-ra „esett vissza”. Három hónap alatt a
több szénhidrátot felvevő csoport fehérjefelvétele 16%-ról 18%-ra nőtt, majd a
tizenkettedik hónap végére elérte a 20,5%-ot. A több fehérjét felvevő csoportnál
változatlan maradt a fehérjefelvétel tizenkét hónap után is (21,5%). Bár a két
csoport tagjai azt állították, hogy különböző étrenden éltek, végül is kiderült,
hogy ugyanolyan volt az étrendjük, már ami a makrotápanyag-összetételt (zsír-,
szénhidrát- és fehérjeszázalékot) illeti.
Az étrend be nem tartása
lehetetlenné teszi annak megállapítását, hogy a CSIRO-diéta hatékonyabb-e hosszú
távon. Konkrétan ebben a tanulmányban fogalmazódott meg, hogy ténylegesen hányan
élnek a CSIRO-diétán, mivel azonban sokan a saját igényeiknek megfelelően
módosították ezt az étrendet, egyelőre nem ítélhető meg biztosan a hosszú távú
hatékonysága.
Egészséges?
A
CSIRO-étrend az ajánlott zöldség-, gyümölcs- és tejtermékmennyiséget
tartalmazza, s megfelelő a napi ajánlott rost-, vitamin- és
ásványianyag-tartalma. Kérdés csak a viszonylag nagy vöröshús-fogyasztással
kapcsolatban merül fel – amely elérheti a 300 g/nap értéket –, hiszen bizonyíték
van rá, hogy növeli a bélrák kockázatát.
Az elmondottak alapján egyéni
mérlegelést kíván, hogy a CSIRO-étrend konkrét eseteiben milyen kockázatokra és
lehetséges előnyökre lehet számítani. Egy olyan elhízott személy számára, aki
úgy véli, hogy könnyebben képes a CSIRO-étrenden élni, mint más diétákon, az
egészségesebb oldalra billenhet a mérleg. Az a kérdés fel sem merül, hogy ez az
étrend megfelelő-e egy egészséges fiatal, fitt ember számára, akinek a
testtömege is optimális. Csak abban az esetben kell fontolóra venni ezt a
kérdést, ha testzsírcsökkenés elérése (tehát nem testtömegcsökkenés, hanem a
test összetételének változása) a cél. A CSIRO-étrend megfelelő táplálkozási
tudatossággal és szakember támogatásával párosítva kiindulópont lehet, amelynek
alapján a táplálkozás javítható. A CSIRO-étrend legnagyobb haszna az lehet, ha
klienseinket sikerül rávenni a változtatás elkezdésére. Az eredmények
mutatkozása után már engedélyezhető számukra a vöröshús-fogyasztás mérséklése az
étrend által előírt szint alá, úgy, hogy közben az étvágycsökkentés előnyei
megmaradjanak. Már az is nagy sikernek számít, ha pácienseink teltségérzetet
észlelnek kisebb energiafelvétel esetén.
Hivatkozás és irodalom:
1. http://www.smartshape.com.au/a/680.html (2006.
augusztus 10.).
2. http://www.abc.net.au/science/news/stories/s1448136.htm (2006.
augusztus 10.).
3. Rodler, I. (szerk.): Tápanyagtáblázat. Budapest, Medicina,
2005.
4. Noakes, M., Keogh, J. B., Foster, P. R., Clifton, P. M.: Effect of
an energy-restricted, high-protein, low-fat diet relative to a conventional
high-carbohydrate, low-fat diet on weight loss, body composition, nutritional
status, and markers of cardiovascular health in obese women. Am. J. Clin. Nutr.,
81(6), 1298–1306, 2005.
5. Brinkworth, G. D., Noakes, M., Keogh, J. B.et
al..: Long-term effects of a high-protein, low-carbohydrate diet on weight
control and cardiovascular risk markers in obese hyperinsulinemic subjects. Int.
J. Obes. Relat. Metab. Disord., 28(5), 661–670, 2004.
Lelovics Zsuzsanna dietetikus
