Súlykontroll Program
Béres Alexandra 2007 márciusában indított
programja egybeesett azonos című könyvének (Súlykontroll Program) első
kiadásával, amely három területen segíti a fogyni vágyókat: mozgás, táplálkozás
és lelki támogatás. Az étrendi program a glikémiás indexen (GI) alapul, amely
azonban némileg módosult, mivel az ételeknél figyelembe vette Alexandra és
szakértői csapata az energia-, zsír- és szénhidráttartalmukat is. Így született
meg a súlykontrollindex, amely az élelmiszereket egytől százig sorolja be, s a
kapott rangsor egyedülálló a maga nemében.
A GI
kritikájaként megfogalmazott negatívum, hogy vannak olyan élelmiszerek, amelyek
– mivel nem tartalmaznak szénhidrátot – kis pontértékkel szerepelnek a skálán,
annak ellenére, hogy esetleg nagy a zsírtartalmuk. A súlykontrollindex
figyelembe veszi a többi tápanyag-összetevőt is. Mivel az indexértékek logikáját
nem könnyű megérteni és főleg megjegyezni, célszerű magunknál tartani a könyvet,
vagy kiírni azoknak az ételeknek az értékét, amelyeket rendszeresen vagy éppen
ritkábban fogyasztunk.
Az indexekkel
kapcsolatban talán az a szabály jegyezhető meg a legkönnyebben, miszerint az
első harmincban nem található gabonaféle vagy gabonából készült termék, ezért a
program első szakaszába (maximum tíz nap) nem kerülhetnének ezek az
élelmiszerek. Az emiatt kialakuló lehetséges B-vitamin-hiány, rostszegénység
stb. elkerülése végett ún. ropogós kenyér, korpás keksz, zabkorpa és -pehely
fogyasztható. Ez a nem kategorikus tiltás nemcsak elviselhetővé teszi a
megszorításokkal küzdő fogyni vágyókat, hanem a táplálkozástudomány szakembereit
is kevésbé osztja meg, hiszen köztudomású, hogy korlátozásra szükség van,
azonban a feltétlenül indokoltnál több megszorításnak ne tegyük ki túlsúlyos
pácienseinket. A programban nagy hangsúlyt kap, hogy csak a megadott ideig
szabad tartani a kezdeti – gyors testtömegcsökkentő – szakaszt az alapanyagcsere
lassulása és a jojóhatás kialakulása miatt.
A program
három szakaszra tagolt: az első szigorú, de rövid ideig tart (rendhagyó módon a
testtömegfeleslegtől függ, hét–tíz nap), a második szakasz a lassú, de tartós
fogyás időszaka, amely addig tart, amíg a fogyni vágyó eléri a kitűzött célt. A
harmadik szakasz segít megtartani az elért testtömeget, nem titkolva, hogy ez a
legnehezebb időszak. Az első ütemben ígért gyors fogyás a legtöbb szakmai
ajánlást nem veszi figyelembe, ugyanakkor kétségtelen, hogy a kezdeti
sikerélmény ösztönzőleg hathat a fogyni vágyókra, s kitartók lesznek a harmadik
szakaszig eljutva.
A program számos vonatkozásban különbséget tesz férfiak és
nők között, így eltérő adagot javasol ugyanahhoz az értékhez a két nem
képviselőinek. A fizikai aktivitásnál szintén eltérő a hölgyeknek és uraknak
szóló terhelés, amely olyan élettani igazságokon alapul, amely mellett nem
mehetünk el szó nélkül (zsírégetés, ún. szálkásítás élettana).
A könyvben
számos helyen található olyan lelki vezetés, amely az egyedül fogyókúrázóknak
valódi mankóként szolgálhat, jóval túlmutatva a testtömegcsökkentés kihívásán. A
táplálkozáson kívül hangsúlyos a programban a fizikai aktivitás, a lelki
beállítódás, a változásra való ráhangolódás és az akaraterő szerepe.
Számos sztár-
és divatdiétával lehet gyorsan fogyni, azonban nagy hibájuk, hogy szinte minden
esetben visszahízás következik be. Ezek a fogyókúrák korlátoznak,
szétválasztanak, pontoznak és válogatnak az élelmiszerek között, sok közülük
tilt is, némelyik, éppen ellenkezőleg, mindent megenged, s csodakészítmények
használatára buzdít, azonban egyik sem tart elég hosszú ideig (a fellépő
lehetséges hiányok miatt a szakember szemével szerencsére!). Elég hosszú ideig
ahhoz, hogy a fogyni vágyó maga jöjjön rá: az eredmény érdekében neki tennie
kell, akarnia kell a változást, amely minden esetben sok energiát igényel. A
súlykontrollprogram e szempontból kivételt jelent. Sok szó esik a táplálkozási
szokások megváltoztatásának szükségességéről, különösen az egyes periódusokban
fogyasztható élelmiszerek válogatásáról, a fogyasztható ételadagok nagyságáról.
Hangsúlyos a fizikai aktivitás is. Nem elhanyagolható azonban az a harmonikus
lelki vezetés, amellyel oldalról oldalra buzdítja és támogatja olvasóit a
szerző, így például: „Nincs megfelelőbb pillanat a mostaninál, kedvezőbb időpont
a mai napnál! Ne keress kifogásokat a halogatás érdekében!”, „Ne csak túléld,
hanem éld meg a változást!” Azt, hogy Béres Alexandra programja is csak egy
lesz-e a számtalan divatdiéta között, tulajdonképpen az olvasó dönti el. Ha
vállalja a változtatással járó kihívást, amely egyáltalán nem könnyű, hiszen
minden változás fájdalommal jár, akkor – mint ahogy a szerző is írja – tud
segíteni abban, hogy ezt megkönnyítse, de a fogyni vágyóknak maguknak kell
akarniuk a változást.
A
súlykontroll elnevezés nem ismeretlen szakmai berkekben. Tizenhat évvel ezelőtt
már jelent meg hazánkban ezzel a címmel könyv. A kettőnek azonban semmi köze
egymáshoz. Alexandra önálló programmal jelent meg a nem túl széles, valódi
életmódprogramot kínáló piacon. Az a tény, hogy Béres Alexandra nem vállalja fel
egy személyben az összes terület szakértését, semmit sem von le a program
értékéből. Sőt! Varga Anna dietetikus és Lukács Liza pszichológus segítségét
Alexandra büszkén vállalja.
Lelovics Zsuzsanna dietetikus
