A
kalóriaszegény étrend
Összefoglalás
A túlzott energiafelvétel főként a
nagyarányú zsírfogyasztásban mutatkozik meg a hazai lakosság körében. A WHO
által is javasolt optimális 30% helyett eléri, sőt meg is haladja a 35-40%-ot. A
túlsúlyos, elhízott betegek száma kb. 55%. Ez hozzájárul a hipertónia, a szív-
és érrendszeri betegségek, az időskori cukorbaj és az ízületi betegségek
kialakulásához.
A kalóriaszegény étrend
A túlzott energiafelvétel főként a nagyarányú
zsírfogyasztásban mutatkozik meg a hazai lakosság körében, amely az optimális
30% helyett eléri vagy meghaladja a 35-40%-ot. Mindemellett a mozgásszegény
életmód is hozzájárul a túlsúlyosak és az elhízottak nagy arányához, amely a
lakosságnak kb. az 55%-át teszi ki. Ez nagymértékben hozzájárul többek között a
hipertónia, a szív- és érrendszeri betegségek, az időskori cukorbaj és az
ízületi betegségek kialakulásához, de viszonylag nagy az epekőbetegség aránya is
(2, 4, 6, 8). Az elhízást mindaddig elhanyagolják, míg panaszokat nem okoz.
Számos európai országban megfigyelhető a lakosság folyamatos hízása, s az
Egyesült Államok statisztikái is rendkívül rosszak: már a gyermekeknél
megfigyelhető a romló tendencia, amely szerint közülük minden ötödik elhízott,
és a serdülők illetve a felnőttek körében is gyakori a kövér testalkatú
(10).
A fogyást
elősegítő étrendek régen többnyire névhez kötöttek voltak. Például a
Banting-kúra névadója egy röpiratot terjesztő beteg volt, aki miután sikeresen
lefogyott, a saját fogyókúráját ismertette a nagyközönséggel. A lényege a napi
1600 kcal energiafelvétel, amely sok fehérjéből, ám kevés szénhidrátból és
zsírból tevődik össze. Ebstein 1882-ben szokványos fehérjefelvétel mellett kevés
szénhidrátot és bő zsírfogyasztást engedélyezett 1400 kcal értékig. Schweninger
napi 1600 kcal mellett folyadékmegszorítást javasolt. Pennington 1953-ban 50-60
g szénhidrát mellett zsírdús étrendet ajánlott, és így tovább, mígnem a rengeteg
változat, kísérletezés és vita után eljutottunk a mai, elfogadottnak tartott
variációhoz, amelynek kalóriamegszorítás a lényege megfelelő szénhidrát-, zsír-,
fehérje- és energiaszázalékra osztva (5).
Energiaszükséglet
Az
energiaszükségletet az alapanyagcsere és a fizikai tevékenység határozza meg. Az
alapanyagcsere, amely a szervezet fenntartásához szükséges minimális
energiatermelés teljes nyugalomban, egyénenként változó. A nagyobb zsírmentes
testtömeg nagyobb alapanyagcserét eredményez. Férfiaknál általában 5-10%-kal
nagyobb az alapanyagcsere, mint a nőknél, s az élet előrehaladtával tízévenként
2-3%-kal csökken. Különböző állapotok befolyásolják, például a menstruációs
időszak, a lázas állapot, az alvás és sok egyéb hormonális állapotváltozás (1,
7). Az alapanyagcsere kiszámításához táblázatok (WHO), illetve képletek állnak
rendelkezésre, ilyen pl. a Harris-Benedict-képlet. Ahhoz, hogy meghatározzuk az
elhízás mértékét, legegyszerűbb a testtömegindex (BMI) kiszámítása. Jelenleg
mind a férfiak, mind a nők esetén elfogadhatjuk a 25 feletti BMI-értéket
túlsúlyt jelölő állapotnak, míg kóros vagy súlyos elhízásról 35 feletti BMI
esetén beszélünk. A kalóriaszegény étrendhez elegendő a kis energiatartalmú
diéta, amely 800-1500 kcal/nap mennyiséget jelent. Rendszerint arra törekszünk,
hogy az alapanyagcseréhez éppen szükséges energiamennyiséget határozzunk meg, s
minél jobban kiküszöböljük az éhségérzetet. Fontos szempont az is, hogy
lehetőleg tartsuk be a WHO által javasolt, az egészséges étrendben előírt
energiaszázalékos megoszlást. A zsírfelvétel csökkentésével ez 25-30 energia%,
55-60 E% szénhidrát és kb. 12-15 E% fehérje (0,8 g/ttkg/nap fehérje). Ezek
betartása mellett a fogyás megindulásától számított első három hónapban havi 4
kg-os fogyás, majd havonta 2 kg testtömegcsökkenés elfogadott a normál testtömeg
eléréséig. A nagyon kis energiatartalmú étrend állandó felügyeletet és
táplálékkiegészítőket igényel (3).
A
kalóriaszegény étrend jellemzői
Ez olyan
étrend az emberek szemében, amely szenvedést okoz, hiszen koplalni kell. Ahhoz,
hogy a félreértéseket eloszlassuk, a kalóriamegszorítás mibenlétét meg kell
ismertetni a fogyni kívánókkal, mielőtt rászánják magukat a diétára. A
tapasztalatból gyűjtött ismeretek, a kézről kézre járó röplapok, a saját
elgondolású akciók, a divatlapokban olvasott étrendi tanácsok néha drasztikus
diétára vezetnek, amely vitamin-, ásványianyag- és nyomelemhiányt okozhat.
Gyengeségérzet, a munkaképesség csökkenése, valamint az immunrendszer
összeomlása következhet be, s a serdülő- és fiatalkorú nők körében gyakran
anorexia nervóza alakul ki. A fogyókúra azonban nem csak a mai kor divatja. A
történelem során gyakran előfordult a maihoz hasonló szemléletmód, amely a
karcsúbb testet találta szépnek. Például a rómaiak folyamatosan formálták
testüket, hogy az izmos, de vékony legyen, s a bőrük szép maradjon (9). Ezzel
ellentétben a barokk kori ember a gömbölyded formákat kedvelte. Duci,
pirospozsgás puttók, telt, erős alkatú Aphroditék, Pszichék kerültek ki a
művészek keze alól. Például Rubens németalföldi festő előszeretettel vetette
vászonra a porcelánbőrű telt aktokat.
A
táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek feladata, hogy ismertessék,
egyénre szólóan állítsák össze és kövessék nyomon a fogyókúrázó étrendjét. Az
eredményes fogyókúrához lelki támaszra, irányításra van szükség. Az emberek
sokszor nem képesek kivárni, hogy a testtömeg csökkenjen, ekképp a fogyókúrát
feladják. Mit gondol a fogyni vágyó? Azt, hogy ha nem eszem, biztosan lefogyok.
Valóban, ha semmit sem enne, előbb-utóbb megindulna a fogyás folyamata, de azzal
együtt a gyengülés és a szenvedés is kezdetét veszi, s mindezt az anyagcsere
felborulása tetézi. A páciensek többnyire nem ismerik a szervezet védekezési
reakcióit, általában nincsenek tisztában a zsírraktárak tartósságával, s nem
tudják, hogy koplaláskor először a szénhidrát ürül ki az izmokból. Az éhezés
ellenére a zsír csak lassan kezd ürülni. A reményvesztés elkerülése végett
ismertetnünk kell a napi ötszöri, kis mennyiségű étkezésre való áttérést az
adott kereteken belül. A következő fontos lépés az időpontok betartása: az
étkezésre naponta azonos időben kerüljön sor, s este 6 óra után lehetőleg ne
legyen étkezés.
Köztudomású,
hogy az irodában ülve vagy a tűzhely mellett állva nem tudunk elegendő energiát
elégetni. Bár a hajszolt életmód mellett nehéz megvalósítani, de nem nagy
áldozat az elszánt fogyni vágyótól, ha naponta 30 percet mozog. A terhelés
azonban nem lehet túlzottan dinamikus jellegű (amilyen az aerobik, a kocogás
vagy a futás), mert az megterheli az ízületeket és a csontrendszert. Tornát,
gyorsabb ütemű, határozott gyaloglást, illetve sétát ajánlunk. Ne feledkezzünk
meg a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztásáról, amely naponta minimum 2,5
liter legyen víz, ásványvíz vagy cukormentes tea formájában! Ezeknek ugyanis
nincs energiatartalmuk. Előnyös az energiaszegény rostos ital is, mert éhséget
csillapító teltségérzetet idéz elő. A nagyobb mennyiségű rostfelvétel, amely
főként vízben nem oldódó diétás rostokból áll (cellulóz, hemicellulóz, lignin),
napi 25-35 g-ot jelent. E rostféleségek főként gabona eredetű korpakészítmények
formájában fogyaszthatók, de jó hatású a vízoldékony pektin is. A
kalóriamegszorítást illető szénhidrátcsökkentés elsősorban a krisztalloid
cukrokra vonatkozik. Az édes ízhatású mesterséges édesítőkből nem származik
felesleges energia, ezért jól beiktathatók az étrendbe főzés, sütés, befőzés
során. Az édesítők káros hatásától való félelem azonban sokakat visszatart a
használatuktól.
Nyersanyagok kiválasztása, ételkészítési
eljárások
A főzéshez és
sütéshez csekély mennyiségű étkezési olajat ajánlunk, amely lehet napraforgó-,
szója- vagy repceolaj. Az ízfokozó zsiradékot a pároláshoz, a diétás rántás
készítéséhez vagy a pácoláshoz kell felhasználni. A zsiradék teljes megvonása
hosszú távon a zsírban oldódó vitaminok hiányára vezethet. Az ételkészítési
eljárások közül a párolás, a főzés, a gőzben főzés, a grillezés, a fóliában vagy
sütőzacskóban sütés, a roston sütés, a sóágyon való sütés alkalmazható. Az
ételkészítéshez teflonedény, cserépedény, jénai tál, kukta, öntöttvas vagy dupla
aljazatú edény használata javasolt. Az étrend elsősorban zöldségeken és
főzelékféléken alapuljon, gyümölcsökkel és teljes kiőrlésű gabonamagvakkal
kiegészítve, s mindennap legyen benne teljes értékű fehérje, pl. sovány tej,
sovány sajt, kefír, natúr joghurt, néha egy-egy darab lágy vagy főtt tojás,
valamint sovány fehér hús (nyúl-, csirke-, pulykahús).
Végül nem
szabad megfeledkezni arról sem, hogy a sok tanács nem őrződik meg, ha nem rögzül
az emberben. A tanácsadó füzet a beteget segítheti, míg a táplálkozási naplója
információt szolgáltat arról, amit csinál. Ez tartalmazza a beteg által
fogyasztott élelmiszereket, ételeket és adagjukat. Lehetőség szerint az
ételkészítés módjait is jegyezze fel a beteg. Ebből már elegendő adathoz
juthatunk a tápanyagszámításhoz és az értékeléshez.
Irodalom
1. Barna, M.: Táplálkozás - diéta. Medicina
Könyvkiadó, Budapest, 1996.
2. Bíró, Gy., Antal, M., Zajkás, G.: Nutrition
survey of the Hungarian population in a randomized trial between 1992-1994. Eur.
J. Clin. Nutr., 50, 201-208, 1996.
3. Bíró, Gy., Lindner, K.:
Tápanyagtáblázat. Medicina, 1994.
4. De Chatel, R.: Hipertónia. Medicina
Könyvkiadó, Budapest, 1987.
5. Góth, E.: A gyakorló orvos könyvtára. Elhízás.
Medicina, 1969.
6. Halmy, L.: Az elhízás mai szemlélete Psychiatr. Hung.,
11(3), 257-265., 1996.
7. Morava, E., Antoni, F.: Az emberi táplálkozás
alapjai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991.
8. Pados, Gy.: A hypertonia nem
gyógyszeres kezelése. Hypertonia és Nephrológia, 1, 7-22., 1997.
9. Révay,
J.: A százarcú ókor. Móra Könyvkiadó, 1962.
10. Satter, E.: How to get your
kids to eat ... but not too much. Palo Alto, Bull Publishing Co.,
1987.
Fejős Szilvia főiskolai tanársegéd
Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Pécsi
Képzési Központ, Humán Táplálkozástudományi és Dietetikai
Tanszékű
