Fogyókúra a plasztikai sebészet tükrében
A fogyókúra során nem mindig a bizonyos szint felett
egészségkárosító hatású - többek között magas vérnyomást, cukorbajt és
érelmeszesedést okozó - hiperlipémiát, illetve a nagymértékű elhízást kell
megszüntetni. Gyakran van szükség diétára a test bizonyos részein kontúrt növelő
helyi elhízás miatt is. Ilyenkor, akárcsak az esztétikai sebészet alkalmával, a
testkontúr formálása a cél, ugyanis a nagyfokú fogyást követően a hipertrofizált
bőr alatti zsírszövet eltűnése következtében javul a testkontúr.
Extrém
esetekben az összehúzódásra csak bizonyos mértékig képes, texturáltságát,
tónusát nagymértékben elvesztő bőrfelesleg bizarr küllemmel járhat. Ez az áll
alatt, a comb, az alkar és a has tájékán, valamint az emlők esetében a
legfeltűnőbb. Ilyenkor az esztétikai plasztikai sebészet jól ismert, klasszikus
beavatkozásait végezzük (ritidektómia, comb- és karplasztika, hasi
der-molipektómia, masztopexia). Az alábbiakban csak a zsírleszívást
(liposzukciót) részleteznénk, amelyet angolul liposculpturingnak, azaz
testszobrászatnak is neveznek. (A szó szerinti fordítása zsírszobrászat, de ez
nem igazán adja vissza az angol szó jelentését.) Ez a beavatkozás nagy
segítséget nyújt a makacs, diéta- és sportrezisztens helyi elhízás
megszüntetésében. Meg kell azonban jegyezni, hogy bár némely amerikai plasztikai
sebész extrém mennyiségű (10-12 liternyi) zsírt is leszív (ez azonban a
zsírszövet fajsúlya miatt alig több 6 kg-nál) intenzív terápiás háttérrel,
autotranszfúzióval, ez a beavatkozás nem alternatívája a fogyókúrának.
Etiológia
A pubertást követően a zsírsejtek
(adipociták) javarészt csak hipertrofizálnak, hiszen a hiperpláziájuk alig
fordul elő. E sejteknek igen nagy a zsírtároló képességük, mint azt az elhízás
különböző fokozataiban észleljük. Zsírleszívás során ezeknek a sejteknek kb.
70%-át távolítjuk el. A beavatkozás után visszamaradt 30%-nyi zsírsejt kisebb
arányban halmoz fel lipideket, mint a test többi részén. Így érthetővé válik,
hogy liposzukción átesett területeken a hatás hosszan tartó lehet, elhízás
nehezebbben alakul ki.
Történelem
Az első zsírleszívást az 1920-as
évek végén egy francia sebész végezte egy párizsi táncosnő lábikráján. A
beavatkozásnak azonban tragikus vége lett, ugyanis a szövődmények miatt a
végtagot amputálni kellett. Ez hosszú időre megpecsételte e műtét sorsát.
Ismételt felfedezése a magyar származású Fischer nevéhez fűződik, aki
Olaszországban élt. Hódító útját, s azt, hogy ma az egyik leggyakrabban használt
esztétikai sebészeti beavatkozásnak számít, a francia Illouz-nak köszönheti,
akinek révén Amerikában is elterjedt.
Technika
A bőrön ejtett metszésen keresztül
(amely a kanül méretétől függően néhány milliméter hosszú) bevezetjük a tompa
végű zsírszívó kanült, amelynek végein olíva alakú nyílás van, illetve nyílások
vannak. A kezelni kívánt terület bőr alatti kötőszövetében (szubkutiszában) az
eszköz előrenyomásával legyezőszerűen kialakítjuk a járatokat. Ezután határozott
előre-hátra irányuló mozdulatokkal szétroncsoljuk a kötőszöveti sövények között
felhalmozódott zsírszövetet, amelyet a kanül végéhez szilikoncsővel
csatlakoztatott motoros szívóval eltávolítunk. A mechanikus technika mellett
ultrahangos eljárás is használatos, amikor is ultrahang roncsolja szét a
zsírszövetet, de lassúsága miatt gyakran az egyidejűleg alkalmazott fizikai
eljárás dominál. A tompa végű eszköz az ér- és idegképleteket megkíméli. Éles
eszközöket csak ritkán használunk, például a cellulitisz megoldására. Régebben
az úgynevezett száraz technika volt használatos, míg manapság az infiltrációs,
tumeszcens eljárás a gyakoribb. Ennek során tompa végű, tumeszcens tűvel (ennek
disztális negyedén oldalt minden irányban nyílások vannak) speciálisan
összeállított izotóniás, érösszehúzó és helyi fájdalomcsillapító anyagot
tartalmazó folyadékot juttatunk a beavatkozás területére. Erre akkor is sort
kerítünk, ha nem helyi, hanem általános érzéstelenítésben végezzük a
beavatkozást. Egyrészt az érösszehúzó hatás miatt, másrészt a műtét utáni
fájdalom csökkentése végett. A műtét végén általában egy öltéssel zárjuk a
nyílást.
Utókezelés
A műtét befejezése után azonnal
speciális kompressziós ruhát kap a páciens, amelyet négy-hat hétig éjjel-nappal
viselnie kell, s még zuhanyozáskor sem vehető le (hajszárítóval megszárítható,
jól szellőző). Huszonnégy-negyvennyolc órán keresztül jegelés javasolt. A
varratot egy hét múlva távolítjuk el. A testi megerőltetéstől négy hétig
tartózkodni kell. Ezután fokozatos torna kezdhető el, amellyel a hatodik hét
végére lehet visszatérni a műtét előtti életformához. Sportoláshoz a
későbbiekben is javasolt a kompressziós ruha viselése. Kezdetben a beavatkozás
területe duzzadt, vizenyős, ám ez a hatodik hétre fokozatosan megszűnik. A
végeredmény kb. hat hónap után várható.
Szövődmények
Vérömleny, bőr alatti gennyedés
(szerencsére nagyon ritkán), érzékelési zavar (általában egy-két hónap múlva
megszűnik), bőrelhalás (az utóbbi időben alig fordul elő, régebben is inkább az
ultrahangos zsírleszívásra volt jellemzőbb), bőrfelszíni egyenetlenség,
pigmentzavar.
Dr. Urszán Albert sebész és plasztikai sebész
szakorvos,
SkinCare Plasztikai és Lézersebészeti Klinika igazgató
főorvosa
