Az
ötletes ember a városban is megtalálja a módját, hogyan teremtsen maga körül kis
zöld szigetet. Kertet telepíthet a lakás
előterébe, az udvarra, a lakás erkélyére, teraszára, a folyosóra, a lakótelepi
lakás lodzsáira, lépcsőházba, falra, fára, minden zeg-zugba, még a szoba
ablakába, párkányára is.
A lakás
zöldövezetének megteremtéséhez nem kell sok szakértelem, sem sok pénz, csak
elhatározás és némi odafigyelés. A földbe vetett mag, az elültetett gyökér vagy
gumó hálából kihajt, virágot, termést érlel. A nyáron összegyűjtött és eltett
magok, gumók a következő tavaszon földbe kerülve virágokkal népesítik be
környezetünket.
Csak
egyszer kell muskátlit vásárolnia
annak, aki ezzel a virággal akarja benépesíteni a környezetét. A leghálásabb
növények egyike. Jól tűri a viszontagságos körülményeket, de ha egy kis törődést
észlel növekszik, nyújtózkodik, bokrosodik, terebélyesedik. És virágzik
szakadatlanul. Égővörös, hatalmas labdacsait kidugja a zöld levelek közül, hadd
pompázzanak!
A
mediterrán égövről származó muskátli (hívják gócsacsőrnek is) úgy megtelepedett,
meghonosodott nálunk, mintha őslakos lenne. Faluhelyen virít az ablakokban, a
házak udvarán. Tornácokat, párkányokat, lépcső feljárókat díszit. Rozmaringot is
ültetnek a tövéhez, hogy annak fűszeres illata elűzze a hasas legyeket, amelyek
a muskátli leveleit szorgalmasan látogatják fészekrakás céljából. Legkedveltebb
a csukos, cakkos levelű, harsány piros virágú "Hungária 1" fajta, de keresik a
nemesített fajtákat, a futó, csüngő, csillagvirágos rózsaszínű és lila
muskátlikat is.
A piacokon,
az üzletekben már kora tavasszal megjelennek az árusok a növényházban előnevelt cserepes virágzó tövekkel.
A drága muskátlit sokan vásárolják. Ezeket nem ajánlom kiültetetésre, mert nem edzettek, a hideg éjszakákat nem
bírják, megfáznak, leveleiket, bimbóikat elveszítik és egy esztendő sem elég
ahhoz, hogy erőre kapjanak.
Ám azok,
amelyek április végén jól szellőzött
melegágyból jönnek: zömökek, erős testűek, edzettek -
kiültetésre alkalmasak. Egyméteres
erkélyládába két-három tövet ültethetünk, közéjük csüngő virágú fodros, fehér
vagy színes begóniát. És most csak annyi a dolgunk, hogy szorgalmasan öntözzük
őket.
Az elnyílt virágokat, a sárguló
leveleket tördeljük le és a virágzás szaporítása érdekében
tápsót, lombtrágyát gyakran tegyünk az öntözővízbe.
Késő ősszel, ha
beállnak a tartós fagyok (pár fok hideget könnyen eltűr), a töveket felszedjük,
újságpapírba bugyoláljuk és hűvös helyre, kamrába, padlásra, pincébe
felfüggesztjük. Február végén a töveket nagyobb cserépbe ültetjük. A hajtásokat
visszavágjuk, az erősebbeket letörjük, a földbe szúrva meggyökereztetjük.
Áprilisban már kihajtott, virágzóképes növényeket ültethetünk a földbe.
BALKONVIRÁGOK CSERÉPBEN
Nincs az a
parányi terület, amelyre ne férjen akár egy virágos erdő. A helyet kihasználva,
az erkélyrács mindkét – külső és belső – oldalára függeszthetünk
virágcserepeket. A kövezetre is állíthatunk cserepes virágokat, de
felfüggeszthetünk a falra virágtartókat cserepek számára. Ideális hely a
cserepes virágok számára az ablakpárkány is.
Cserépben tarthatunk fuksziát, mely egész nyáron
ontja kék-lila-piros kehely alakú virágait. Kedveli a napot, de félárnyékos
helyen még szebben növekszik. Kevés gondozást igényel, de a huzatra nagyon
érzékeny, csakúgy, mint a folyton virágzó
begónia. Hálás virág, de csak akkor, ha a cserép tálkájából
sosem fogy ki a friss víz, s lehetőleg táppal javítva.
A cserepes hortenzia is jól fejlődik, és hatalmas
viráglabdát nevel az árnyékos balkonon, amennyiben megfelelő tápdús földet
biztosítunk számára. A hortenzia vízigényes, kényes virág, lágy esővízzel
táplálkozik. Megteszi a csapvíz is, tápsóval dúsítva. Gyökerét takarjuk be
alommal, vágott fővel, hogy mindig nedves maradjon.
Mályvacserjét (hibiscus) is tarthatunk cserépben.
Szüntelenül virágzik, a hófehértől a kékig, a pirostól a liláig minden
árnyalatban. A napos helyet szereti, de kedvezőtlen feltételek között is szépen
növekedik. Szépsége mellett nagy értéke, hogy virágszegény időszakban is tele
van virággal, zöld ágai, levelei formás bokrot alkotnak.
ZÖLDÖVEZET
ÁRNYÉKOS HELYEN
Igen sok
növényt ismerünk, amely árnyékos helyen érzi jól magát. Ilyen a borostyán, amelyet felfuttathatunk
oszlopra, kiszáradt fatörzsre, de szívesen fut a földön, a balkon rácsán át.
Futtathatunk a falra vadszőlőt is,
amely örökéletű zöldfalat képez. A fiatal növény ágait már a kezdetben úgy
irányítsuk, ahogy az részünkre a legmegfelelőbb. Futásukat elősegíthetjük a
falra erősített ráccsal, házilag barkácsolt kapaszkodókkal. Lassan, de szívósan
felkúszik a falra, megkapaszkodik a repedésekben. Nyáron a zöld levéltömeg
tisztítja a levegőt, ősszel a vörösbe hajló levelek nyújtanak kellemes
látványt.
Az
épületárnyékot is jól tűri az örökzöld
meténg, ha csak egy kis időre kap napfényt. Kora tavasszal kék
virágba borul, ősszel lehullatja lombjait, amelyet hagyjunk rajta, mert kitűnő
humuszréteg lesz belőle. Hajtásokat erdőkben, vízmosásokban, szakadékos
völgyekben szerezhetünk.
Általában a
virágüzletekben vásárolt méregdrága növényeknél sokkal több örömünket leljük a
talált, erdő mélyén nevelkedett virágokban, amelyeket otthonunkban tovább
nevelhetünk. Ilyenek a páfrányok,
amelyek nedves, árnyékos helyen hajtják mutatós leveleiket.
A babérmeggy is hálás növény. Könnyen
szaporítható, megtelepíthető. Ha bokrot akarunk nevelni belőle, leveleit csípjük
vissza és nyírjuk formára. Idősebb korban hajtásaink végén fehér fürtös
virágokat hoz. Termése fekete bogyó, mely fogyasztásra nem való.
Teraszokra, előkertekbe szinte egész erdőt
telepíthetünk fadézsákba, vödrökbe.
A dézsákba
ültetett fák gyorsan növekednek és nagyon szépen fejlődnek. Talán jobban is,
mintsem azt szeretnénk. Ezért legjobb, ha gondosan kimustráljuk azokat,
amelyeknek nem tudunk elegendő helyet biztosítani a növekedéshez és téli
elhelyezésük sem megoldott.
Fadézsába,
vödörbe ültethetünk fikuszt, fuksziát és illatos
bukszust is. Növekedésüknek visszametszéssel vethetünk gátat.
Fadézsában nevelhetünk leandert. A
tűző napot kedveli. Közepes nagyságú hajtásait egy üvegben 2-3 ujjnyi vízben
(folytonosan töltsük utána a vizet) sikeresen meggyökereztethetjük. A gyökér
fejlődése lassan indul meg, várjunk rá türelmesen. Többágas növényt úgy
nevelhetünk, hogy a dugványt a hajtás fejlődésének kezdetén visszacsípjük.
Koronás fácskánk lesz, ha az alsó hajtást karó mellett tartjuk, s a feltörő
oldalhajtásokat visszavágjuk. A továbbiakban már hajthat kedve szerint.
Elvirágzása után a száraz virágokat ne vágjuk le az ágról, mert tovább fejlődik,
újra virágzik, egyébként pedig megáll a virágzása. Átteleltetése nem okoz
gondot, ha van egy világos, hűvös helyiségünk, pl. lépcsőház, pince előszoba.
Meleg, sötét helyen elgyengül, belakják a tetvek, amelyektől sosem lehet
megszabadítani.
Előkertek virágai
Mondják:
a rózsa a virágok királya. Legendák
is keltek róla. Íme: „Amikor Afrodité a tenger mélyből megszületett, a testét
borító hullámok habjai fehér rózsákká változtak”. Vagy: „Amikor Vénusz
szerelmét, Adoniszt a vadkan megölte, kiömlő véréből piros rózsa
keletkezett”.
Rózsát nem
csak kertben, hanem a balkonon, az előkert vagy tetőkert egy-egy sarkában is
nevelhetünk. Márk Gergely, korunk rózsáinak atyja zsebkönyvében tanácsolja: „Ha
a balkon szegényét akarjuk díszíteni rózsával, akkor megfelelő ládába miniatűr
rózsákat ültessünk. Ha több a helyünk, ültessünk futórózsát”.
Virágjával,
leveleivel mindenképpen megvidítja környezetünket. Készen vásárolt rózsatövet
jól előkészített, beiszapolt, napos helyre ültessük. Valamennyi rózsa ültetése
kora tavasszal történjen, a tövet mélyen a talajba helyezzük, és jól döngöljük
rá a földet, s végül kupacoljuk rá. A rózsát újra virágoztathatjuk, ha az
elnyíltak szárait 3-4 szemre visszametsszük, az elágazásokat levágjuk.
(Figyelem: az ötleveles rózsaágból fejlődik jó hajtás, ezért a 3 ágas levelek
ágyait vágjuk le, ellenkező esetben értéktelen virághajtásokat nevel.) Rózsák
közelébe ültessünk kerti virágokat, például nagyfejű margarétákat, a
sötétlilától a rózsaszínig virágzó szarkalábat.
A rózsák
hosszan tartóan virágzanak és egy nyáron át kétszer-háromszor virágzásra
késztethetjük őket, ha az elnyílt virágszárakat tövükig levágjuk. Újra hajtanak,
virágot hoznak, s gyakran a másodvirágzás szebb, mint az első. Szaporításuk késő
ősszel vagy tavasszal úgy történik, hogy a kiásott töveket annyifelé szedjük,
ahány gyökeres részre szétválaszthatók. A rózsák és a margaréták könnyen
tetvesednek és a lisztharmat is meglepi őket. Védekezésül készen kapható
kombinált vegyszert fújjunk rájuk kézi permetezővel.
Vízben
nevelt növények
Nincs gond
velük, mégis szépek, üde színfoltjai hűvös, árnyékos erkélyeinknek,
teraszainknak és sziklakertjeinknek. A szobában is jól növekednek. Ilyen a
hosszan nyúló haragoszöld japán
vízipálma, a közönséges vízipálma, a
csontsárga foltokkal ékes Diffenbachia, a kúszó hajtású Schindapsus, a
filodendronok és egyes pletykafélék.
Leveles részét levágva,
vízbe állítva, tovább élnek, növekednek. Elegendő, ha csak az alsó íz merül a
vízbe, hamarosan finom hajtású gyökereket és a szárán kis leveleket hajt. A
végtelenségbe nyúló szárakat képes növeszteni s azon hozza a leveleket – ha úgy
tetszik -, akár körbefuttathatjuk vele a lakást. Élő mennyezetet képezhetünk
belőle: faltól falig kifeszített és rögzített drótra vagy műanyag huzalra
felfuttatjuk a szárakat. Amikor az alsó leveleit elveszítve felkopaszodik,
szintén csúcsrészt kell levágni az újbóli levélhajtáshoz.
Tartóedénynek megfelel közepes méretű palack, hutaüveg vagy
befőttesüveg, de jól illik hozzá a falra függesztett és a mennyezetről alálógó
fa- vagy agyagedény. Egyidejűleg többféle vízinövényt is nevelhetünk, amelyek
formájukban eltérőek, de természetük azonos. Akármit választunk tartóedénynek,
töltsük fel vízzel, és néhány faszéndarabkát tegyünk bele a romlás
ellen.
Virágkalitka
Virágot
tarthatunk üvegben, fában, szinte mindenben, még kalitkában is.
Az első
pillanatban meghökkentő ötlet nem is olyan bolondság, mint gondolnánk. A
Kanári-szigeteken valóságos művészei vannak ennek a növénynevelési műfajnak.
Ügyeskezű növénytermesztők maguk is megpróbálkozhatnak vele. Nem kell hozzá sok,
csak megfelelő nagyságú, vékony, könnyen hajlítható, sűrű szemű drótháló,
amelyet barkácsboltban beszerezhetünk. Ebből megformázhatjuk kedvenc
háziállatainkat és még cseperedő növénypalántákra könnyedén felhúzhatjuk. A
kalitkában fejlődő növény – a növekedés során – kénytelen a háló alakjához
idomulni, annak alakját, formáját felvenni. Ekkor nincs más dolgunk, mint a
hosszan felnyúló szárakat a hálón át kihúzogatva, virágzásra kényszeríteni. A
„kakasnak” így lesz virágtaraja, (csőrét fémből készítsük el), a „nyuszinak”
virágszeme és füle. Készíthetünk mértani formákat – gömböket, kockákat, kúpokat
-, kitalálhatunk újabb és újabb alakzatokat.
Télen
virágzó növények
Lakásunkban
kellemes látványt nyújtanak a télen virágzó szubtropikus növények, melyek tágas
családjába tartoznak a broméliák. De
gyakran hasztalan a fáradozás, a növények nem virágzanak. Mi az oka, hogy
elmarad a virágzás? Régen – jól bevált gyakorlat szerint – füstöléssel
serkentették virágzásra a növényeket. Ma kellően adagolt tápszerekkel segítik
elő ezt a folyamatot. A broméliák, melyek levelükből valóságos kürtőt
fejlesztenek, szeretik a vizet, de ez a virágzáshoz vajmi kevés. Tiszta víz
helyett, egyezrelékes töménységű tápoldatot töltünk a levélkürtőbe, amelyből
sose hiányozzék a keverék. Általában minden
növénynek hasznos a tápoldat. Permetezve adagoljuk a
növényre, amely nagyon fényigényes a virágképzés időszakában. Nyáron hűvös,
árnyékos helyen, keveset öntözve tartsuk.
Kaktuszok.
Kivirágoztatásuknak titka van, de aki ezt a titkot megfejti, annak bőséges
virágzás a jutalma. Egyszerű a karácsonyi
kaktusz nevelése, szaporítása. Érdekessége, hogy a levelek
szerepét a vaskos, 2-3 centis hosszú, ovális, csipkés szélű, zöld ízekből álló
szár vette át, ezek végén november végétől kezdve megjelennek a virágbimbók.
Ezekből élénk színű pagodás virágocskák bontakoznak ki. A növényt lehetőség
mindig azonos helyen hagyjuk. Ha mégis megmozdítjuk, jelöljük meg, hol állt,
milyen irányba fordultak a szárak és ugyanúgy helyezzük vissza, különben
lehullatja a még ki nem fakadt bimbóit, sőt a már viruló ágai is lehullanak. A
virágzást elősegíthetjük foszfortartalmú tápoldat öntözésével, vagy
lombtrágyázással. Nem szereti sem a túl meleg, sem a túl száraz levegőt.
Elvirágzás után keveset öntözzük, hadd pihenjen tavaszig. Akkor megjelennek az
újabb hajtások, ezek felső 3-4 ízes részét vágjuk le, hogy erőteljesebb
fejlődésre, bővebb virágzásra serkentsük. Október közepéig nyugalmi időszakos
biztosítsunk számára. Gyakran éppen ez az időszak elmaradása az oka annak, hogy
nem hoz virágot. Utána világos helyre, ablak közelébe helyezzük, és gyakran
öntözzük, sose száradjon ki, de felesleges víz se álljon az
alátétben.
Szaporításuk igen egyszerű. Az ízrészeket homokba eldugványozva
hamar meggyökeresednek. Utána laza, jó nedvességtartó lombfölddel vagy tőzeges
földkeverékkel megtöltött tartóban neveljük fel. Kis fácskát is nevelhetünk
belőle. Ehhez az úgynevezett alanyhajtásból törzset kell nevelni. Megfelelő
alany a leveles kaktusz hajtásdarabja. Nyirkos homokba eldugványozva,
műanyagtasakkal lefedve, meleg helyen gyökereztessük meg, majd cserépben 15-20
centi magasra neveljük. Ekkor a törzsbe vágott hasítékba beleszorítunk egy
levágott kaktusz szártagot, amelynek alsó végét ék alakban borotvapengével
megmetszettünk. Az oltóanyagot szúrjuk át kaktusztüskével vagy faszilánkkal,
hogy összeforradásig ne mozdulhasson el. Ha a szártag tovább fejlődik, az a
teljes siker jele, nevelése már nem okozhat gondot. Ha elbokrosodik, kötözzük
egy hozzászúrt fapálcikához, nehogy eldőljön.
A filodendronok szaporítása is hasonlóképpen
történik. A szaporításhoz felhasználhatók a szétszedett gyökerek, de a
feldarabolt ízrészek is. Homokba dugva hamar meggyökeresednek. Majd laza, jó
nedvességtartó földdel, tőzeges földkeverékkel megtöltött növényiskolása
nevelgetjük. Megerősödés után cserepekbe osztjuk.
Kora
tavasszal nyílik a tulipán, a hölgyliliom
Ablakpárkányon, napsütötte lakás szobasarkában sikerrel
ültethetünk tulipánt, nárciszt és
sáfrányt is. Még a nyáron beszerezhetjük a szükséges
növényhagymákat. Nagyméretű, ép, egészséges, erőteljesen felcsúcsosodó zömök
hagymákat válogassunk, mert ezekből sarjadnak a szemet gyönyörködtető, pompás
virágok. A jácinthagymák legalább 12 centis körméretűek, a tulipánok 6 centisek
legyenek. A jácintokat egyesével, a tulipánokat kettesével ültessük cserépbe. Az
apróbb sáfrányhagymából többet ültessünk úgy, hogy a hagymák csúcsát éppen hogy
takarja föld. Ültetés után alaposan öntözzük meg földjüket és a virágoztatásig
alacsony hőmérsékleten tartsuk.
Gyakran
kapunk ajándékba – névnapra, születésnapra – gumós, cserepes virágot, például
hölgyliliomot, más néven Amaryllist.
Az elvirágzott növényt hagyjuk leszáradni, s csak annyira öntözzük, hogy a
kiszáradástól megóvjuk. Szeptemberben a gumót fedjük be vékony tápréteggel s
amint az idő hidegre fordul, a cserepet mérsékelten meleg helyre helyezzük.
Permetezve öntözzük, így tartsuk életben a tél derekáig. Decemberben, mintegy 20
fok körüli szobahőmérsékleten, gyakran öntözgetve megjelenik az első hajtás.
Takarjuk be fóliazacskóval, hogy a sarj meleg párában jobban növekedjék. A
tápsóval dúsított öntözést csak akkor mérsékeljük, amikor virágba borul a pompás
növény, amely az egyik legszebb nőnapi köszöntő, ugyanis, ha mindent jól
csináltunk, éppen nőnapra virágzik.
Üveges
virág
Nem csak
hagyományos cserepekben, hanem üvegekben is nevelhetünk gumós vagy gyökeres
növényeket. Az üveg aljára terítsünk tisztára mosott kavicszúzalékot.
(Madárüzletben 2 kilós csomagolásban kapható.) A kavicsra jó minőségű virágföld
kerüljön. Az üvegedény alján lévő talajba, egy pálcával, lyukat készítünk
a gumók, gyökerek számára és nyomatékul néhány különleges szép színű és formájú
követ tesszük. A páradús körülmények között jól fejlődnek a növények, például az
Amaryllis is.
Lakásunk
dísze a virágtálak
A lakásban
nevelt növények elsősorban teret igényelnek, de megfelelő fény, hőmérséklet és
gondos ápolás is szükséges ahhoz, hogy szépen fejlődjenek – természetes
környezetüktől megfosztva – mesterséges körülmények között. Ha szeretik helyüket
– meghálálva a gondoskodást -, nőnek! Gyakran túlságosan is nagyra! És nincs
szívünk megválni a magunk nevelte óriási növénytömegektől. A szűkös lakótérben
kerülgetjük őket, szépségük a belső tér hiánya miatt nem érvényesül és
elfoglalja a helyet más, fontos bútoroktól.
Kis lakásban nagy növények
helyett (vagy mellett) a lakóteret – asztalt, komódot, polcokat – díszíthetjük
vágott virágokkal.
És ha
nyaralunk?
Mi lesz
növényeinkkel? Ahol nincs az öntözéssel megbízható jó szomszéd, vagy a közelben
lakó családtag, utazás, nyaralás alkalmából, esetleg máskor is, gondot okoz, mi
legyen távollétünk alatt növényeinkkel.
A
szobanövényeket húzzuk el az ablaktól, de ne sötétítsük el a szobát, mert a
fényhiánytól megnyúlnak, elterebélyesednek a növények. A kisebb, cserepes
növényeket megmenthetjük a kiszáradástól, ha egy nagyobb edényt megtöltünk
rostos tőzeggel, vagy apróra tépdesett papírlappal, vagy ha ehhez nincs
türelmünk, tegyünk minden egyes cserép alá szivacsdarabot. Erre rakjuk a
cserepeket. A nagy edényt töltsük fel annyi vízzel, hogy a cserepeket
ellepje.
A
csoportba rakott és alaposan megöntözött növényeinket néhány helyen kilyuggatott
műanyag fóliával fedjük be a párolgás csökkentése érdekében. Figyelem! Nyolc,
tíz, olykor több napot is kibírnak a növények öntözés nélkül. Csak az ennél
hosszabb idő okozhat kiszáradást.
Jó tudni,
hogy növényápolási üzletekben kapható tartályos virágedény műanyagból. Egy
beöntő csövön keresztül hét deci vizet juttatunk a tartályba. A föld önfelszívó
módon 2-5 hét alatt fogyasztja el a vizet. Kicsit drága mulatság, de megéri
növényeinket a tartályos edénybe átültetni – még kora tavasszal.
